Megérkeztünk!

Szerző: 
Gyurácz Andrea
magyar

2017. március 11.

Hirtelen váltás az otthoni 6°C után a 37°C.  Bamakóban új reptér fogad, hamarosan megérkezik az összes csomagunk is, mind a 125 kg amit feladtunk. Kiküzdjük magunkat a reptérről, persze ennyi csomaggal minden vámos megállít, még a főnökhöz is be kell tolnunk a kocsikat.

Szerencsére indulás előtt Morris Andi ír egy hevenyészett listát arról, hogy mi van a csomagokban, kicsit cseverészik, elmondja kik vagyunk, mik vagyunk és már ki is lépünk a hőségbe. Népes csapat vár minket, Bourema, Andi ismerőse és hamarosan megérkezik Mme Sissoko, az iskola igazgatónője és kisfia, valamint az iskola korábbi gondnoka is. Bourema romos kis Peugeot 206-jába és a Budapest-Bamako Rally által az iskolának itt hagyott apró dzsipbe préseljük a csomagokat és magunkat és indulunk szállásunk, a luxusnak jóindulattal sem nevezhető Sleeping Camel Lodge irányába. Gyorsan kiderül, hogy Bamakoban sok minden nem történt: ugyanaz a fekete nejlonzacskóval szennyezett vörös föld, romos épületek, útszélen áruló, színpompás pillangóként hajlongó vagy csodálatos tartással, fejükön súlyos csomagokat egyensúlyozó, vonuló asszonyok látványa fogad. A mopedek ugyanúgy, semmilyen szabályt nem ismerve cikáznak, a dudáló romos autók és csodaszép új dzsipek, színesre festett matatuk (kisbuszok) között. Talán kicsivel több a katona és a rendőr az utcákon mint volt, köszönhetően a tavalyi támadásoknak…

A lelkes közönség, akik már nagyon vártak bennünket.

A Sleeping Camel is megváltozott. A nagy kaput, amelyen az autók jártak be az udvarra befalazták és zsilipelős, dupla biztonsági rendszerrel lehet csak bejutni. A zsilipből kilépve sem az udvar, hanem egy vidám-színesre festett fal látványa fogad, amely mögül kilépve nyílik elénk a hatalmas fákkal árnyékolt udvar, amelyen vidám házinyúl családok és színes gekkók rohangálnak. Éppen rögbi van a tévékben – úgy látszik jól megy a bolt, mert két, legalább 140 széles képernyőjű színes tévé van a falra fúrva, mindegyiken más-más meccs megy, előttük pedig az expat társadalom férfitagjai őrjöngenek a csapatok minden megmozdulására, kezükben a kifogyhatatlan, gyöngyöző sörösüvegekkel. A dormitori, azaz a négyágyas, légkondi nélküli szoba, ahol az elkövetkező napokban lakni fogunk sem változott semmit, talán csak a függönyök újak az ablakon. Viszont a mellékhelyiségekre ajtót szereltek a három évvel ezelőtti nádrolók helyett és felosztották férfi-női szakaszra.

Ez sem változott.

Mme Sissokóval egyeztetjük a következő napok programját, megfürdünk, többé kevésbé berendezkedünk a szobában. Egy gyors vacsora és korai takarodó a fárasztó, Afrikát átszelő utazás után…