Ma is tanulunk újat

Szerző: 
Gyurácz Andrea
magyar

2017. március 16.

Ma éjjel újat tanultam. Hogy nem elég, ha a szúnyogháló a földig ér, hanem be is kell tűrni a matrac alá. Lehet, hogy ezért volt tele eddig minden reggel döglött szúnyoggal az ágyam, mert nem így csináltam? Elborzadva nézem a lábaimat, ép terület nincs rajtuk, így szerzek ecetet a konyháról, hogy ne vakarjam véresre magam. De nincs idő nyavalygásra, szorít az idő, indulunk a szokásos reggeli szmogban.

A tegnapi családlátogatós napon jöttünk rá, hogy a gyerekeknek nincs tankönyvük. Az egyiknek van angol, a másiknak töri, a harmadiknak földrajz könyve, de egy sem volt, akinek minden tantárgyból meglett volna a teljes sorozata. A táblára írják fel a feladatokat, onnan másolják füzetbe, és ezt tanulják. Azt is észrevesszük, hogy többnyire azok a jó tanulók, akik valamilyen formában hozzájutnak a könyvekhez. A mai családlátogatás során kifejezetten rámegyünk a tankönyv témára és arra gondolunk, hogy valami kellene ezzel kezdeni, talán egy iskolai könyvtárat létrehozni, ahonnan a gyerekek kikölcsönözhetik a tankönyveket… Kérünk is egy listát Mme. Sissoktól az osztályonként szükséges könyvekről és azon gondolkodunk, hogy a tégla helyett inkább könyveket kellene venni…

Ma reggel az iskola üres volt, vizsgák zajlottak a tantermekben. Az iskola falát magoló diákok támasztották, egy-egy füzet fölé hajolva próbálták kétségbeesetten megtanulni az eddig elmulasztottakat. Beszélgetünk a tanárokkal és kiderül, hogy bizony nagyon rosszul vannak fizetve, sőt nyárra nem is kapnak fizetést, így bizony a családjuk olyankor hetekig éhezik.

Ma is rójuk az utcákat. Bár reggel még felhős idő van, és viszonylag hűvös, de párás a levegő és a nagy meleggel az meglehetősen kellemetlen kombináció. Ismerős családoknál, udvarokban is megfordulunk. Egy temetés kapcsán megismerjük Awa Dembele vidéken élő anyukáját és kisebb testvéreit is, illetve az anyuka halála miatt a nagymama által paradicsom-eladásból taníttatott két nagyon tehetséges gyermeket is. Rácsodálkozunk mennyire megnőttek, megszépültek, megkomolyodtak.

A gyerekek, főleg a lányok, mindegyike dolgozik a háztartásban, mosnak, mosogatnak, takarítanak, vizet hordanak, főznek, segítenek a mamának a piacon árulni a termékeket. A fiúk a vízhordásban és a nehezebb súlyok cipelésében segítenek, de nincsenek annyira befogva, mit a lányok. Ma több olyan udvarban is voltunk, ahol a feleségek látszólag békésen éltek egymás mellett, segédkeznek a gyermeknevelésben egymásnak. Az építkezés sem nagy iramban zajlik itt: 3 év alatt van, ahol csak egy falat húztak, van, ahol csak egy háromoldalú WC építmény sikerült felépíteni, vagy éppen csak a ház elejére fatörzsekre ráeszkábált bádog árnyéktetőt vagy nejlontetőt rakni. Járunk makulátlanul tiszta és nagyon szemetes udvaron, ahol a levesbe öntött folyékony szósz három nejlonzacskóját háromfelé szórja el a szakácsnő.

Az utcán mosnak, mosakodnak a bűzös csatornák mellett, nem is értem, hogyan tudják elviselni ezt a borzasztó szagot, néha szinte öklendezünk, ahogy árokpartról árokpartra ugrálva, kecske és tehéntrágyát kerülgetve a szeméthalmok között.  Kisüt a nap, párás, iszonyú meleg lesz. Szegény Mme. Sisokko nem érzi jól magát, így ma 13 gyerek után abbahagyjuk és viszonylag hamar visszatérünk a lodge-ba dolgozni, utol kell érni magunkat mert kezdünk elveszni a gyerekek és az adatok között.

Az utcán bárhova megyünk vagy a „tubabu” vagy a „MissisMorissee” kiabálás fogad, álladóan kezet fognak velünk, felnőttek, gyerekek felváltva. Végighallgatjuk a helyi köszöntést, ami a „Hogy vagy?” kérdéssel indul majd és a család, és a férjed és a gyerekek és a munkád stb. kérdésekkel folytatódik, melyekre a másik fél csak hümmög, majd továbbhaladunk, hogy 10 méter múlva újra induljon az egész procedúra.

Míg én délután a lodge-ban dolgozom, Morris Andi visszatér az iskolába a további tervekről egyeztetni. A költségvetés alapján, részben a támogatók által befizetett összegekből és az alapító, valamint az iskola alatti földterület tulajdonosának hozzájárulásával szeptemberre 3 500 000 CFA összegből felépül 2 terem, mely összegből közel 1/3-nyi a hozzájárulásunk. Megegyezünk, hogy ezt követően a hozzájárulásokat majd a tanulóterem/könyvtárterem fejlesztésére fordítják, ahol a gyerekek kölcsönözhetnek a könyvtárból a tanuláshoz. Holnap pedig kapunk egy osztályonként listát a szükséges tankönyvekről, hogy megtudjuk, hogy mennyibe kerül egy komplett szett, gyermekenként.

De most abbahagyom, mert a lodge-ban vetélkedő zajlik, és két helyivel, Talbival és testvérével éppen nyerésre állunk a fantasztikus, vendégek által itt hagyott pólókért!!!