A gyermekek világnapja - szeptember 20.

Szerző: 
Gyurácz Andrea
magyar

Gyermekjogok Maliban és Szenegálban

1954 óta az UNICEF kezdeményezésére szeptember 20-án tartjuk A GYERMEKEK VILÁGNAPJÁt, elsősorban a fejlődő országok gyermekeinek támogatására. E napon felhívást intéznek a világ országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959. évi ENSZ-deklarációban megfogalmazott jogait. Megvizsgáltuk, hogyan is néznek ki a gyerekek jogai Maliban és Szenegálban.

A gyermekjogok minden 18 év alatti embert megilletnek. Melyek is ezek a jogok? A gyermekjogi egyezmények lényegében a gyermekek szükségleteinek gyűjteményei: a gyermekeknek joguk van az élethez, méltóságuk tiszteletben tartásához, a családban való nevelkedéshez, a védelemhez a bántalmazástól, kizsákmányolástól és erőszaktól, a kényszermunkától, a szexuális kizsákmányolástól, az egészséghez, megfelelő lakhatáshoz, ellátáshoz. A gyerekeknek joguk van az oktatáshoz, a szabadidőhöz, a játékhoz és a sporthoz, tehetségük kibontakoztatásához. Csupa olyan jog, amelyekről a mi kis támogatottjaink nem is igazán tudnak, hiszen nem tanulnak róla, és még ha tanulnának is, ebben a két országban csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem tudják a társadalmi, kulturális tradíciók és személyes helyzetük folytán gyakorolni.

Nézzük akkor, hogy hogyan is működnek ezek a dolgok a valóságban. Bár mindkét ország csatlakozott a nemzetközi gyerekjogi egyezményekhez, hoztak is saját jogrendszerükben ezeknek többé-kevésbé megfelelő törvényeket, a végrehajtásra azonban már egyik országnak sem igazán maradt energiája. Így a jogok megsértése gyakran megtorlatlan marad, nemcsak azért, mert nem ismerik őket, vagy nem jelentik annak megtörténtét, hanem azért is, mert nincs meg a kellő erőforrás a jogsértés megszüntetésére és a következmények orvoslására.

Identitáshoz való jog

Maliban a népesség fele 15 év alatti, a lakosság átlagéletkora 15,8 év! A gyerek munkaerő, a szülők társadalombiztosítása öregkorukra. Szenegálban az arány közel hasonló, bár a lakossági átlagéletkor itt kicsit magasabb, 18,8 év. A gyermek áldás, ajándék, a jövő záloga.

Az eltérő felfogás ellenére azonban a szegény gyerekek sorsa szinte mindenben azonos a két országban.

Nagy haladás, hogy mindkét országban már anyakönyvezik a gyerekeket, amennyiben a születésüket bejelentik. Az anyakönyvezés fontos, hiszen ennek révén kapják a gyerekek az állampolgárságot és lesznek jogosultak például oktatásra, egészségügyi ellátásra. Ennek ellenére, mindkét országban a gyerekek alig 50%-át anyakönyvezik annak ellenére, hogy a folyamatot ingyenessé tették.

Látogatásaink során gyakran tapasztaltuk, hogy a szülők csak bizonytalanul találgattak a tekintetben, hogy hány éves a gyerekük, és a nagycsalád segítségével találták ki még az évet is, hogy mikor született a gyermek. Néha még a gyerekek számának megállapítása is gond volt...

Családban való élethez való jog

Az átlagos gyerekszám Maliban 6,1 Szenegálban 4,93. Mindkét országban a nagycsalád a jellemző, azaz több nemzedék, nagybácsik rokonok együtt élése nagyobb udvarokban. Ennek ellenére Szenegálban közel 50.000-100.000, Maliban, csak Bamakóban közel 6.000 utcagyerek él. Még a családban élő gyerekek sem élnek sokszor szüleikkel: ha az ellátásukat nem tudja megoldani a közvetlen család, vagy ha iskolába szeretnék járatni őket, elküldik őket tehetősebb családtagokhoz, sokszor több száz kilométerre a lakóhelyüktől, így szüleikkel jó ha évente egyszer találkozhatnak. Ha szükség van a keresetükre, gyakran kerülnek munkaadókhoz. Szenegálban pedig gyakori, hogy a fiúgyerekeket elküldik egy tanult marabuhoz vallási oktatásra, így a gyerek az ő háztartásában nevelkedik.

Támogatottjaink között 3 olyan árva, utcán-szemétdombon talált gyermek is van, akit egyáltalán nem tehetős családok fogadtak be, olyanok, akik maguk is nélkülöznek. Szinte minden 4. támogattunk családjától távol él, nagybácsik, nagynénik, nagyszülők felügyelete alatt.

Egészséghez, testi épséghez való jog

Maliban és Szenegálban is a lakosság közel fele él a szegénységi küszöb alatt (napi 1,9 USD). A nem megfelelő táplálkozás, az alultápláltság tipikus. A CIA World Factbook becslése alapján Maliban minden 1000 újszülöttből 70, Szenegálban 49 hal meg 5 éves kora előtt, és már születésükkor 19-20%-uk nem megfelelő súlyú. Az alultápláltság az egyik vezető halálok Maliban a gyerekek között.

Bizony, vannak olyan támogatottjaink, akik napokig csak salátát esznek valami csípős szósszal, mert másra nem telik. Főzeléken, gabonaféléken élnek, az olaj a cukor kincs számba megy. Hogy hús csak ünnepekkor kerül az asztalra, gyümölcs is csak ritkán. És láttunk ételért sírva könyörgő gyerekeket is, miközben édesanyjuk rezzenéstelen arccal merte ki a megfőzött ételt, melyet eladásra szánt a piacon azért, hogy aztán a maradékból és a ételért kapott pénzből el tudja látni a családját...

 

A megfelelő ivóvíz hiánya, a nem megfelelő egészségügyi ellátás pedig csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Bár Maliban a torokgyík, tetanusz, szamárköhögés és a gyerekbénulás elleni oltások terén történt előrehaladás, sok gyereknek egyáltalán nincs hozzáférése az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Szenegálban a gyerekbénulás továbbra is komoly probléma. A másik, mindkét országban jelenlévő, és oltással nem megelőzhető betegség, a malária, pedig vezető halálozási ok a gyerekek között, mintegy 30%-os halálozási rátával. A gyerekek közel 80%-a vérszegény. A pénzhiány miatt sokszor egy kar vagy lábtörésnek is halál, vagy amputáció lehet a vége.

Van olyan támogatottunk, akinek mi fizettük ki az orvosi ellátását, és mentettük meg a lábát mindössze 50€ összeggel, miután kiderült, hogy már 2 napja feküdt az udvaron egy koszos pokrócon, nyílt töréssel a lábán, amit a helyi sarlatán két deszka közé kötözött...

A lányok esetében további probléma Maliban a körülmetélés és a kényszerházasság. Egy 2016-os felmérés szerint Maliban a 15 év feletti nők 89%-a átesett ezen a brutális, kegyetlen, nem steril környezetben, érzéstelenítés nélkül elvégzett beavatkozáson átlag 6 hónapos-6 éves korában (régiótól és népcsoporttól függően), amely nemcsak önmagában veszélyes, hanem később mindenféle komplikációkhoz vezet a nemi élet, a terhesség és a szülés során. A barbár szokás régiótól, társadalmi státusztól, vallástól függetlenül áll(t) fenn. Maliban nincs erre vonatkozó törvényi tiltás, egy kormányrendelet mindössze azt tiltja, hogy állami intézményben hajtsák végre. Szenegálban ez az arány "csak" 25%. Szenegálban elméletileg 2015-ig megszüntették ezt a gyakorlatot.

Szenegálban a 18. életév betöltése előtt a lányok 31%, Maliban 52%-át férjhez adják. Maliban elvileg 15. éves kortól adhatók férjhez a lányok szülői és bírói engedéllyel. A 2011-es Család Kódex meghozatalakor hatalmas vita alakult ki a minimum életkorról, így lett 15 év. Bár 2015-ben kampány indult a kényszerházasságok ellen, "A lányok oktatása eszköz a korai kényszerházasságok ellen" címmel, mégis egy 2017-es UNICEF felmérés alapján Maliban a lányok 17%-át adták férjhez 15 éves kora előtt! Ezek a lányok kimaradnak az iskolából, általában 2., 3.vagy 4. feleség lesz belőlük, hiszen még túl fiatalok ahhoz, hogy eldönthessék, hogy egyedüli feleségek akarnak-e lenni, vagy elfogadják a poligámiát. A terhesség és szülés közbeni komplikációk és az emiatti elhalálozási ráta nagyon magas a körükben: a korán férjhez adott lányok esélye arra, hogy valamilyen komplikáció legyen a terhesség vagy szülés alatt 1:15-höz.

Szenegálban 9% a 15 éves kor előtt férjhez adott lányok aránya (Szenegálban 16 éves kortól lehet férjhez adni a lányokat). 2014-ben Szenegál is csatlakozott azokhoz az afrikai államokhoz, amelyek a gyerekházasság ellen kampányoltak.

A felmérések szerint megfigyelhető az a tendencia, hogy ha egy lány jól teljesít az iskolában, akkor a családja mindent elkövet azért, hogy tanulhasson és esetükben a korai házasság szóba sem kerül.

A testi fenyítés a mindennapok része, Maliban az iskolákban engedélyezett ennek alkalmazása. A törvények kizárólag az ismétlődő, erőszakos cselekményeket tiltják.

A gyerekeknek joguk van az egészséges életkörülményekhez. Ez azonban olyan országokban, ahol a közművek, a szemétszállítás hiánya a jellemző, a nyomornegyedek gyerekei számára ez lehetetlen feladat. A gyerekeknek általában nincs ágya, földön, gyékényen alszanak, a házakban általában nincs folyóvíz, a mellékhelyiségen, amely gyakran csak egy tető nélküli téglakocka, ajtó nélkül, egy lyukkal a közepén, 30-40 ember osztozik.

 

Gyerekmunka, kizsákmányolás

 

DSC_4958.JPGBár Maliban 14 év, Szenegálban pedig 15 év a munkaképes kor alsó határa, és "veszélyes helyeken" a gyerekek 18 éves kor alatt nem dolgozhatnak, gyakran kényszerítik őket arra, hogy só és aranybányákban, kőfejtőkben, építkezéseken, gyapotültetvényeken, farmokon, háztartásokban dolgozzanak, mivel keresetük a család eltartásához szükséges. Szenegálban az 5-14 év közötti gyerekek 15%-a, Maliban minden 3. gyerek dolgozik! Munkavédelmi eszközök, egészségügyi ellátás híján az életkoruknak nem megfelelő munka káros és veszélyes az egészségükre, testi, lelki fejlődésükre.

Szenegálban nagyon komoly probléma, és Maliban is, főleg a vidéken és a nagyobb városokban gyakran előfordul a gyerekek koldulásra kényszerítése, és bántalmazása abban az esetben, ha nem szedik össze az aznapra kiadott penzumot.

Oktatáshoz való jog

Bár Maliban és Szenegálban az alkotmány garantálja az oktatáshoz való jogot, Maliban csak gyerekek 44%-a, Szenegálban 53,6%-a "nappali" tanuló, azaz a tanuláson kívül nem kell dolgoznia. Szenegálban a gyerekek 40%-a nem jár iskolába. Mindkét ország komoly infrastrukturális gondokkal küzd: sokszor nincs a közelben iskola, az osztályok zsúfoltak, nem ritka 200-250 fős osztálylétszám. A tanárok többsége képzelten, az oktatáshoz szükséges eszközök hiányoznak. Szenegálban az általános iskolát a gyerekek 62,8%-a, Maliban 51% fejezi be.

Szenegálban, főleg vidéken gyakori, hogy a fiúgyerekeket koranik iskolába, ún.'daaras'-ba adják egy-egy tanár, az ún. marabu felügyelete alá. Gyakran azonban sajnos a marabúk visszaélnek ezzel, és - bár a törvények tiltják - de koldulásra kényszerítik a gyerekeket, és amennyiben nem szedik össze a kiadott penzumot, testi fenyítést kapnak, éheztetik őket. Az ilyen gyerekekről, a 'talibés'-ről egy következő alkalommal bővebben írunk majd.