Dogonok - 2. rész

Szerző: 
Gyurácz Andrea
magyar

Dogon Eredetmítosz

A dogonok mítoszai, tudása - írásbeliség híján - szájhagyomány alapján öröklődik (az első iskolát csak 1930-as években alapították). A dogon eredetmítosz roppant komplex, értelmezi a világegyetemet, a férfi és női szerepek struktúráját, racionalitását, a társadalmi élet szinte minden aspektusát. Az eredetmítosz alapján állítják, hogy ők a Szírisz gyermekei. Hogy miért? Röviden talán így lehet összefoglalni:

A dogonok szerint az élet bölcsője egy apró mag volt, a Po, egy fekete lyuk, amelyet a mindentudó, teremtő isten, ’Amma,’ a saját méhévé alakított. Ebből a méhből született először a Po Tolo, csillagászati nevén a Szíriusz B csillag, mint egy tartalék anyaméh, a teremtő élet forrása (a csillagászok csak 1862-ben fedezték fel és 1970-ben fotózták le). Ennek Szíriusz körüli forgása tartja helyén a dolgokat, és pályája határozza meg a naptárat. Az utolsó csillag, amely megszületett, Sigi Tolo, A Szíriusz A csillag volt. Ezt követően Amma parancsot suttogott Poba, amely erős vibrálásba kezdett, és négy, nyújtott S alakú „kulcscsont,” galaktikus csillagköd kar nőtt ki belőle, így jött létre a galaxis és annak spirális formája.

A Po kitörésével nyolc új mag is keletkezett. Amma ezekből nyolc mennyei teremtményt hozott létre – négy férfit és négy nőt, és elhelyezte őket a Po Tolon. Ők voltak a Nommok kétéltű mennyei lények, „Hal Emberek.” Amma tökéletesnek szánta őket. Férfi és nő, férj és feleség egyben: a négy hal-iker termékennyé, teljessé tette egymást, és mennyei áldásban, boldogságban részesült. Az egyik pár férfi tagja, Ogo, azonban türelmetlen lett, amikor arra várt, hogy a női ikerpár-fele megtermékenyüljön. Ogo fellázadt Amma ellen. Kiugrott a mennyei tojásból és ellopta a saját méhlepényének egy részét azzal a céllal, hogy saját világot teremtsen magának. A méhlepény azonban beszennyeződött, és Ogo teremtményei és cselekedetei megbontották Amma paradicsomi rendjét. Így jött létre a Föld, mint Ogo lázadásának eredménye. Annak érdekében, hogy megtisztítsa a Földet, Amma feláldozott egy másik mennyei nommot és szétszórta az űrben. Megteremtette a Nagy Bárkát, mellyel az emberiség nyolc ősét, négy földi nommo ikerpárt és vetőmagot a megtisztított Földre akart küldeni, és megteremtette a vizet.

Ogo a Mennyből a Földre menekült és rókává változtott (Yuguru). Ogo-Yuguru javában folytatta a felforgató tevékenységet, amikor a Nagy Bárka megérkezett a földi Nommokkal (minden dogon otthonban van egy száraz levelekből készített rituális kosár, amely a bárkát szimbolizálja). A bárka landolása olyan erős volt, hogy a becsapódás feldobta a Holdat az égre. Majdnem megölte Ogot is, aki azonban megmenekült és félelmében a föld alá szökött. A földi Nommok, az emberiség ősei, elhozták magukkal a nyolc mezőgazdasági magot, köztük a csicseriborsót, cirokot, fekete rizst, és a kölest. A bárkát egy rézlánc rögzítette a mennyhez. Az ikrek egyszerre voltak férfiak és nők. Paradicsomi állapotban éltek, senki nem szenvedett semmiben hiányt.

Azonban történt egy hiba: megszületett az első ember, akinek nem volt ikertestvére. Ő volt a lélek nélküli Sakál, az első halandó férfi, és vele újrakezdődtek a problémák: magánya és társtalansága miatt erőszakos volt és „több dolgot tett, mint az elmondható.” Amma látta, hogy az ikrek korszaka leáldozott, és hogy a Sakáléhoz hasonló hibák bekövetkezhetnek, így ezt követően minden emberi teremtmény egynemű lett, hogy megakadályozzák egy újabb Sakál megszületését. A dogonok ezért metélik körül a férfiakat és nőket, ezáltal fosztva meg őket a másik nem nemi jellegétől és lelkétől (lásd előző írásunkat).

Vallás, istenek

Amma a fő isten, ő tartja fenn az egyensúlyt az élők és holtak között, ő az élet és halál ura, aki mindent lát, mindent tud. Ő felelős Lebeért, a Nommoért.  Minden falunak van egy szentélye, amely egy darabka földet tartalmaz ’Lebe’, a földisten tiszteletére, aki fenntartja a mezőgazdaság körforgását, a termékenységet, és a spirituális vezető, a ’hogon’ számára inspirációforrásként szolgál.’ Nommo’, a víz istene, akit gyakran egy kígyószerű testű lényként ábrázolnak. A dogonok még hisznek számos jó és rosszindulatú szellemben, akik a fákban, bokrokban, élőlényekben bújnak meg. A falvakat az élők és holtak osztják meg egymással, akik egy szimbolikus egyesülésben élnek.

A hogon a falu spirituális vezetője, akit a legidősebb emberek közül választanak ki. Ő a kultikus táncok legfőbb szakértője. Rendszeres felajánlásokat tesz Lebe számára, hogy a földek termékenyek maradjanak. A hogon a megválasztását követően egy hat hónapos beavatási szertartáson esik át, amikor nem fürödhet meg, és nem borotválkozhat, fehér ruhában jár, és senki nem érhet hozzá. Fiatal szűz lányok, akik még nem menstruálnak szolgálókét segíthetik, főznek, takarítanak rá ebben az időszakban, de éjszakára ők is hazatérnek. A beavatási szertartást követően vörös fezt hord, karján a szent gyöngyöt viseli. A hogon egy speciális kunyhóban él egyedül, és bár lehet felesége, de az nem élhet vele együtt. A szóbeszéd szerint éjszakánként egy szent kígyó nyalogatja tisztára a nyelvével és tanítja bölcsességre. Ott járunkkor találkoztunk a falu hogonjával, az elmondás szerint majdnem száz éves volt és szinte teljesen vak. Mély tisztelettel szóltak hozzá kísérőinka kerítésen keresztül.

A Binu szentélyekben az adott klán ősi totemállatának, a binunak a szelleme lelke lakik. Ezeket ott emelték, ahol az Amma által feláldozott mennyei Nommo szétszórt testrészei leestek. Vérrel kevert köleskását áldoznak neki. Az ősök szelleme, a természetfeletti erők és az utódok közötti kapcsolatot a binu papok tartják fenn. A binu papság nem egy öröklődő tisztség. Az lesz az új pap, aki a régi pap nyakláncát vagy valamilyen tárgyát megtalálja, melyet az előd családja jól eldug valahova. Minden rejtélyes ügyben (ismeretlen betegség, stb.) felkeresik és tanácsot kérnek tőle. Manapság a tudomány fejlődésével jelentőségük is hanyatlóban van.

 

Az iszlám terjedésével a dogonok közel 35%-a tért át az iszlám hitre, azonban ennek tanait vegyítik saját hagyományaikkal, vallásukkal. Közel 10 százalékuk pedig keresztény.

Ünnepek, események, szokások

A fő ünnepségek a mezőgazdaság és a halál körül alakultak ki. Az éves nagy Vető Fesztivál (bulu) április- májusban van az esős évszak előtt. Ezen az ünnepségen a hogon földjéről származó kölest áldoz fel a más áldozatokkal együtt a Binu pap a Lebe oltáron, így biztosítva a jó termést.

Szigui - az ősnemző halálának ünnepe

 A vallási életük legfontosabb eseménye a szigui-nak nevezett szertartás, amelyet hatvan évenként rendeznek meg, és több éven át tart. Kezdete akkor van, amikor a Szíriusz csillag két hegycsúcs között megjelenik az égen. A szertartás előtt a törzs fiatal férfi tagjai három hónapig elzártan élnek. A szertartás alapja az a hit, hogy kb. 3000 évvel ezelőtt a dogonokat kétéltű lények látogatták meg a Szíriusz rendszerből.

A maszkokat több faluban is megőrzik, így a legrégebbi megmaradt maszk alapján XIII. századra visszamenőleg igazolható ennek az eseménynek a megtartása. Az előző szigui 1967-1971 között volt, a következő 2027-ben kezdődik. A szigui során faluról falura, táncolva haladnak a beavatottak, egyedi öltözékben és maszkkal. E közösség tagjait Olubaru-nak nevezik, akik egy titkos nyelvet használnak közben. Az Olubaru tagjai három hónappal az esemény előtt elvonulnak, hogy megfelelően előkészítsék az ünnepet. A vonulás kezdete és vége mindig Youga Dogorou falu. A szigui célja a folyamatos kulturális hanyatlás megállítása és a dogon társadalom bűnöktől és rossz érzésektől történő megszabadítása.

Antogo nap

Észak-Dogonföldön, Bamba falu közelében, fekszik egy kicsiny szent tó, amelyből évente csak egyszer szabad halat fogni, az Antogo nap keretében. Minden évben, a száraz évszak 6. hónapjában, általában májusban kerül rá sor, a pontos dátumot az öregek tanácsa határozza meg. Három héttel az esemény előtt, minden héten egy-egy botot szúrnak a tóba, így jelezve a közelgő dátumot. A kijelölt napon többszázan veszik körbe a tavacskát. Misztikus csendben várják, hogy a szertartásvezető befejezze az imát és énekelést. Amikor ez befejeződik, kezdődik a rituális halászati szertartás. A dogon férfiak és fiúk (nőknek tilos a részvétel) körbeveszik a tavat és kúpos fonott kosarakkal egy csengetést és puskalövést követően belerontanak a vízbe és szinte percek alatt kifogják a tó halállományát. Minden kifogott halat Bamba elöljárója elé visznek, aki ezt követően egyenlő arányban szétosztja őket. Érdekes módon ez a rituálé éles ellentétben áll a dogonok víziszonyos természetétől és egy napra félreteszik minden félelmüket.

Dama - temetési ceremónia

A rituális temetési ceremónia roppant költséges, valamint falvanként némileg eltérő. Itt a maszkok nagy szerepet kapnak, hisz a hiedelem szerint segítenek az elhunytnak, hogy biztonságosan érkezzen a túlvilágra. Két részre oszlik: az egyik közvetlenül a haláleset után tartják és közel 1 hétig tart. A későbbi ünnepségek – függően az elhunyt férfi társadalomban betöltött szerepétől, korától - több naposak, rituális tánccal, zenével és állatáldozat bemutatásával (a nők temetése egyszerű, ceremónia nélküli). A dogon maszkok, melyet a szertartások során használnak minden gyűjtő és antropológus álmai és olyan művészeket inspiráltak, mint Picasso és Braque vagy a kubisták! A leglátványosabb köztük az ún. sirige, amely összeköti a túlvilági élet helyét, mennyet a földdel. A sirige maszk táncosai a fogukkal egyensúlyozzák a 6 méter magas maszkot, amelyet egy fa törzséből, egyben faragnak ki. Seprő mozdulatokat végeznek vele, mellyel a nap pályáját jelképezik. A maszk díszítése, az egyenes vonalak a táncos testén keresztül összekapcsolják a napot és a földet. A dogonok a táncoló maszkokkal az elhunyt, nagy tiszteletben álló idős ember emlékének tisztelegnek. A dama ceremónia gyakran 3 napig tart, több tucat táncos vesz részt benne, akik az állatvilág, férfi és női valamint túlvilági figurákat elevenítenek meg. A ceremónia után az hunytat egy szent barlangban helyezik el.

 

Jövendőmondás

Dogon bölcsek tanácsadásra a szent sivatagi fakó rókát használják. Amikor tanácsért fordul hozzájuk valaki, mert problémájuk van, vagy változatni akarnak az életükön, először a bölcsek egy bottal szimbólumokat rajzolnak a homokba, amelyek a kérdező kérdéseit és a lehetséges válaszokat szimbolizálják. Aztán mogyorót szórnak a jelek közé és hazamennek. Naplemente után jó esély van arra, hogy a róka előjön, hogy megegye a mogyorót. A következő reggel az öregek ellenőrzik, hogy a róka lábnyoma melyik szimbólumon jelenik meg, és azt a tanácsot adják a kérdezőnek, melyre a róka rálépett.