Kik vagyunk?

    Alapítványunk nyomorban élő tehetséges gyermekeket juttat el iskolába a világ olyan részén, ahol nincs elérhető ingyenes oktatás. Nem pénzt osztunk, hanem tandíjat fizetünk kiemelkedő bizonyítványért, fejlődésért cserébe. 

    Történetünk

    Morris Andrea, a kuratórium elnöke 2010-2012-ben Bamakóban élt családjával. Házuk a Sanfil nyomornegyeddel szomszédos, elegáns negyed szélén állt. A két világot egy keskeny aszfaltozott út választotta el egymástól. Egy nap arra lett figyelmes, hogy gyerekek sora, derekukon deszkából tákolt apró padokat egyensúlyozva kel át az úton és a szemetes, mocsaras terület túloldalán eltűnik két lepusztult épület között. Kíváncsiságtól vezérelve követte őket és így ért el az Ecolé Cherifoula iskola rozsdás vaskapujához. Az udvarra belépve két alacsony épület közötti kopár udvaron találta magát. Megkereste az iskola igazgatóját, Madame Sisokot, és felajánlotta, hogy szívesen tanítana angolt a gyerekeknek.  Felajánlását örömmel vették. Megszerették, megkedvelték és kölcsönösen tisztelték egymást a tanárokkal, diákokkal. Andrea ismerősi körében gyűjtést rendezett, számítógépeket, és tartozékaikat szerzett be, melyek azonban a 2012-ben kitört polgárháború következtében már nem jutottak el az iskolához és Andreáéknak is menekülniük kellett az országból.

    A kapcsolat azonban megmaradt, és a mali helyzet rendeződését követően azonnal elkezdte a program kidolgozását. Ötletével megkereste a Magyar-Afrika Társaságot (AHU), amely a programot felkarolta és így 2014-ben, két évvel a menekülést követően, ismét visszatért az iskolába immáron azzal a szándékkal, hogy a tanárok által kiválasztott tehetséges, de tandíjat fizetni nem tudó gyerekek számára, valamint az iskola számára támogatókat keressen. Vele tartott az Alapítvány alapítója, dr. Gyurácz Andrea is, az AHU tagja és egyik önkéntese, valamint az AHU egyik munkatársa is. Két hétig, 50°C hőségben reggeltől estig járták a nyomornegyedet, meglátogatták az összes gyermek családját, felmérték és dokumentálták életkörülményeiket majd összeállították a programot, amely nem csak a gyerekek, hanem az iskola intézményi támogatását, bővítését is magában foglalta (Bővebben lásd a Programjaink menüpontot). 

    Az Ecolé Cherifoula első hét tanterme egy bamakói muzulmán támogató adományaként épült, mivel 20 kilométeres körzetben nem volt más iskola, ahova a gyerekek járhattak volna. Bamakóban nincs tömegközlekedés, a nyomornegyed gyermekei számára az egyetlen tanulási lehetőséget ez a magániskola jelenti, ahol azonban tandíjat kell fizetni, amely összege 3 nagy üveg, hűtött ásványvíz árával egyenlő. Mivel a szülők nagy részének nincs állása, állandó bevétele sokszor még ennek az összegnek az előteremtése is megoldhatatlan akadály elé állítja őket.

    A program nagy sikert aratott, minden gyermek nagyon gyorsan támogatókra lelt. A legnagyobb, több gyermeket is támogatók egyike volt de Jager Katalin és férje, Jim de Jager, a kuratórium további tagjai. 2016-ban Jim de Jager személyesen adta át a támogató szülők által felajánlott adományokat az iskolának és a gyerekeknek.

    AZ AHU 2015-ben bekövetkezett fókuszváltásának eredményeként merült fel annak lehetősége, hogy a program kitalálója, megalkotói és fő támogatói saját alapítvány keretében átvegyék és folytassák a programot, melyre 2016. szeptemberétől kerül sor. 

    Az alapítók és kuratóriumi tagok személyes elkötelezettsége, ingyenes munkavállalása és saját eszköz használata garancia arra, hogy a gyermekek és az iskola a maximális mértékben részesüljön a támogatók által felajánlott adományokból.

    Alapító, kuratórium

    • 
Gyurácz Andrea
    • de Jager család
    • Morris Andrea
    • Szabó György

    
Gyurácz Andrea

    2001 óta fáradhatatlanul, nem lankadó lelkesedéssel rovom Afrika útjait, így jól ismerem problémáit. A kontinens szerelmeseként nem is tudok mást csinálni, mit segíteni: „A szőke nő kalandjai” útikönyvek által és rendszeresen tartott előadások során történő ismeretterjesztéssel, önkéntesként és tagként a Magyar-Afrika Társaságban (AHU). Így kerültem kapcsolatba Malival, hova az AHU 2013 tavaszán humanitárius missziót szervezett. A nyomornegyedekben tett látogatások során érlelődött meg bennem végleg, hogy tenni kellene azért, hogy a gyerekek szemében a csillogás felnőtt korukban is megmaradjon és esélyük legyen kiszabadulni a reménytelenség mocsarából. Hiszem, hogy ehhez a legjobb út nem a segélyek nyújtása, hanem egy új, tanult nemzedék kinevelése, amely majd tud és akar a saját hazájában boldogulni, emberhez méltó körülmények között élni. Ehhez pedig az egyetlen út, ahogy azt Nelson Mandela is vallotta, az oktatás. Az alapítvány célja ennek elősegítése és a tanulás lehetőségének biztosítása olyan gyerekek számára, akiknek más reményük nincs a társadalmi körülményekből való kitörésre. 

    de Jager család

    2016 februárjában személyesen látogattam Maliba, ebbe a szegénység, aszály és terrozmus sújtotta országba. Az utazás során szembesültem azzal, hogy nem mindenki jut hozzá az alapszintű oktatáshoz.

    Úgy hisszük, hogy minden gyermeken joga van a magas színvonalú oktatáshoz függetlenül a családi háttértől, vallástól, nemtől vagy egy adott ország politikai helyzetétől. A látogatás után muszáj volt valamit tennünk; a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk az alapítványhoz és segítséget nyújtunk a célok elérése érdekében.

    Morris Andrea

    Egy évtized gazdasági karrier, majd egy évtized világutazás és gyermeknevelés után 2013-ban végre hazaérkeztem. Azóta két szenvedélyemnek szentelem az életem: a gyerekek és az otthonteremtés. 

    Az utóbbit hétköznapi foglalkozásom, a lakberendezés útján, az elöbbit pedig a családomban lévő hat gyerek nevelésén túl az AFRIKA MÁSKÉNT alapítvány útján végzem.

    Kíváltságos helyzetnek érzem, hogy személyesen is megismerhettem ezeket az alapítvány által támogatott gyermekeket és családjaikat. 

    Bár több afrikai országban is éltem korábban, nem véletlen, hogy alapítványunk Nyugat-Afrikából és épp Bamakóból indult. Ez az az ország, ahol a rászorultság mellett a befogadás, a támogatottak lelkesedése, a támogatás lekövethetősége is optimális környezetet teremt arra, hogy TEGYÜNK VALAMIT értük, és így magunkért is. Remélem velem tartanak!  

    Szabó György

    A nevem Szabó György. A világ kicsi, mint szokták mondani. Az afrikai gyerekek iskolai támogatásával szinte egy időben, de két különböző személy által kerültem kapcsolatba. Az egyik a 10 éves kislányom, aki a havi zsebpénzének egy részét egy kongói kislány, aki szintén 10 éves, oktatására ajánlotta fel”. Felajánlása rendkívül megható volt, és nagy büszkeség töltött el, hogy egy ilyen kicsi ember is látja, érti, hogy ami a nyugati világban természetes az máshol kincs és ritkaság. Így vált a 10 éves kislányomból „pótszülő”, aki immár egy vele egykorú kislányt támogat. 
    Többé-kevésbe ezzel egy időben keresett fel Jim, miszerint támogatókat gyűjt egy afrikai iskola számára. Gondolkodás nélkül igent mondtam, hiszen nincsenek véletlenek, biztos voltam benne, hogy valami oka van, hogy ismét „belebotlottam” ebbe a programba és valami - ami most még nem világos - feladatom lesz vele. Jim a túrát követően részletes élménybeszámolót tartott az ottani helyzetről illetve lehetőségem volt megismerni Andreát, aki kint élt és dolgozott. A feladat hamarosan körvonalazódott – ne csak támogatója legyek ennek a nemes programnak, hanem aktív résztvevője is.

     

    Kapcsolat

    • E-mail: info@afrikamaskent.hu
    • Iroda: 1148 Budapest, Kerepesi út 78B, 1. lépcsőház III/2
    • Telefonszám: (+36 1) 413 1022